kegyetlen sentia. a melyet már ki akarták reája mondani, meg változék, és meg parancsolák, hogy dom sebastient el botsásák, de mint egy arestumban. valamely joszágában menyen lakni,

De ezt aparantsolatot, a dom baltazár kérésire titokban tarták. mind addig még az ö házasága meg nem lett, hogy pediglen. meg mutassa elvirnek. hogy már nincsen mitöl félni, arra kéré a fö presenst, hogy mutattatná meg ezt a parancsolatot dona Catherinának. meg izenvén. néki, hogy azt tsak akor fogják ki hirdetni. a midön a baltazár elvirel valo házasága végben megyen. ez az uri aszony. meg látván ebböl. hogy a fia életét tsak annak köszönye, hogy elvir fel áldozta volna magát érette, atitkot maga is jónak találá lenni. azért hogy dom sebástien meg ne tudhassa szerencsétlenségit. maga is helyre hagya., hogy addig meg ne szabadulyon a fogságbol., valamég a lakadalom ceremoniája végben nem megyen. hogy ne okozhasson leg kiseb. zenebonát is.

Dona Catherina nagy háláado szivel lévén Elvirhez mindgyárt maga mene hozája. meg mondani néki ezt a hirt, és hogy nagy szerelemel meg köszönnye. néki azt a nagy dolgot. amelyet az egész nemzettségének, Elvir, a kit már dom baltazár mindenekröl tudositot volt, tsak azt várta hogy még dona Catherinátol is meg halhassa ennek a dolognak bizonyitását. a kit is mihent meg látá, igen nagyon el keseredék szászor is meg ölelék egy mást. az egyik mindenkor leányának nevezte. a másik azt felelte rea, hogy már. nem lehet az avigasztalása. hogy annyának nevezhesse.

Nem nem, kedves Elvirem. felelé néki dona Catharina. a menyek olyan igasságosok., hogy nem fosztnak engemet ilyen kedves jómtól. meg áldgyák életedet. és meg jutalmaztattyák. és ha azt rendelték. hogy tsak a fiamal legy szerencsés. meg egyesitnek véle.

Már ezután. nem szabad nekem, hogy illyen reménségem legyen. felelé elvir. a kemény köteleség ellene fog állani, az én leg artatlanab gondolatimnak is. emár aszonyom meg vagyon. dom sebástien. élni fog. de mi már egy mást meg nem láttyuk.

Ezekre a szokra le tsordulának könyvei szemeiböl és nem is szolhata dona Catharina. minden képen kezdé vigasztalni. de látván. hogy

(III. Mulattságos napok: 122)


Előző oldal | Következő oldal